Keceli szólások

“Aki nem ismeri, nem vállalja a múltját, az gyökértelen, annak nincs igazán jövője sem. Gyarlóságunkban gyakran feledjük, honnan jöttünk, szégyelljük apáinkat, szegénységünket, s nem vesszük észre a lényeget, a maradandót, a haladást, az utat; honnan hova jutottunk. ” – olvashatjuk Imre Károly bevezetőjét a Keceli szólások című kiadvány elején, mely 1990-ben jelent meg. A kis füzet a Keceli morzsák sorozat első része, Iván László áldozatos gyűjtőmunkájának gyümölcse. Az alábbiakban régi keceli szólásokat idézünk fel.

“Kapta, mint szamár a fület.” - Nem tehet róla. Nincs benne érdeme, nem az ő munkájának, tehetségének az eredménye.

“Ezt fel kell írni a füstösbe.” –  Nehezen létrejött dolog elkészültekor elhangzó tréfás, csipkelődő bírálat.

(“Egyes vidékeken a kéménykotrók munkájuk végeztével feljegyezték ottlétük hónapját és napját a szabadkémény egy kevésbé kormos helyén vagy később a kémény falán. A kéménykotró mester általában nem egy faluban végezte munkáját. (A keceli Császártöltésre is átjárt.) Így egy-egy házhoz elég ritkán jutott el.” Forrás:  Iván László: Keceli Morzsák 1., Keceli szólások, 1990. Kecel 31.o.)

“A fiatal hús az öreg fazékban is megfő.” - A férj fiatal és a feleség sokkal idősebb. Másik értelmezése: a fiatal az öreg eszközzel, szerszámmal is jobb munkát képes végezni, mint a munkában megfáradt öreg.

“Feszít, mint két csutka egy zsákban.”
“Feszít, mint két krumpli egy zsákban.” - Kevés anyagiakkal és szellemiekkel rendelkező, fejét fennhordó csúfolása.

Fotó: Kukoricafosztók, forrás: Balassa-Ortutay: Magyar néprajz, dunatiszakozi.hu

“Készül, mint hörcsög a másnapra.” – Kapzsin takarékoskodik.

“Ugrál, mint ürge a kócmadzagon.” – Szertelenül mozgékony. “Vesztét érzi.”

“Ugrál, mint két ürge a kócmadzagon.” – Nem fér a bőrébe. Sokat szelesen mozog.

“Ez sem fűz vastag cérnával.” – Öreg, magatehetetlen.

“Az már nem fűz vastag cérnával.” – Gyenge, nem fog sokáig élni.

“Összeesett, mint sarokban a nagycsizma.” – Hirtelen csendessé, lehangolttá vált. Nagyon elfáradt.

“Úgy néz ki, mint akit vasvellával vettek el az anyjától.” – Mindig haragos tekintetű.

“Kiszól a lyuk a gödörből.” – A magát megjátszó mondását szokták így fogadni. Lekicsinylő szólás. – Ez aztán nagyot mondott. Illetéktelenül szólt valamihez.

“Alázatos koldusnak üres a tarisznyája.” – A túl szerény rosszul jár.

“Megy, mint az egygombú.” – A figyelmetlenül, nagyon sietősen járóra mondják.

“Hajt, mint az egygombú.” – Gyorsan eszeveszetten lovat hajt – ma autót vezet – magának keresi a bajt.

(“Egygombú: kicsit ügyefogyott. Több gombbal gombolódó ruháján (slafrok, köpeny, télikabát, stb.) csak egy, oda nem illő van.”Forrás:  Keceli Morzsák 1., Keceli szólások, Iván László, 1990. Kecel 24.o.)

“Amit a saráglyánál megkötnek, a ló faránál nem érvényes.” - Nem tartja be a szavát, nem lehet rá számítani.

“Nem az a kétkrajcár, hanem a büdös pálinka.” – Nem a kisemmizés, a megkárosítás, a mellőzés a legbántóbb, hanem annak a módja.

“Nincsen kanál csörgés nélkül.”

“Nincsen  tányér törés nélkül.” – Nincsen család, házaspár, közös zsörtölődés, veszekedés, civakodás nélkül.

“Spekulál, mint zsidó az üres boltban.” – Hiábavalóságokkal tölti az idejét.

“Spekulál, mint Helebrand az árokban.” – Ábrándozik.

(“A szájhagyomány szerint a Kecel-Baja közötti műút építését egy Helebrand nevű mérnök végezte. Egy-egy probléma megoldásakor sokáig gondolkozott a frissen készült árokban. Mások szerint Helebrand ivogatós mérnökféle volt. Gyakran árokba került. Mikor kérdezték, mit csinál, azt felelte: “spekulálok”. Forrás:  Iván László: Keceli Morzsák 1., Keceli szólások, 1990. Kecel 24.o.)

 Forrás: Saly Noémi, FORTEPAN, 1920, útépítés

“Nincs helye, mint Krisztusnak a templomban.” – A sokat “szekírozott”, sértegetett, sokat megvert cselédre, árvára mondják.

“Ki sokat vizet iszik, béka nő a hasában.” – Tréfás figyelmeztetés a vízivás veszélyességére.

(“1831-ben Kecel község  chirurgusa (sebésze) július és augusztus hónapokban betegeiről kimutatást készített. Az egy hónapi időtartam alatt Horváth Mihály sebész 116 beteget kezelt. Az akkori lakosság (3125) a kalocsai érsekség 1831-ben kiadott Schematizmusa szerint 3,7%-át. A kort figyelembe véve ez nem kis szám. A kezelt betegek megoszlásában a különböző hideglelések viszik el a fő helyet (106 eset). Ezen megbetegedések eredete többféle lehetett. Egyesek szerint járvány ütötte fel a fejét, és az söpört végig az egész falun. Helyesebb azonban az ivóvízben keresni a betegség okát. A betegek kormegoszlásában 21-50 éves korig 53 főt mutattak ki. Az időszaknak megfelelő munkákat és az időjárást figyelembe véve, e korosztálynak volt a legnagyobb a vízfogyasztása. Az ásott kutak szennyezett és poshadt vize könnyen okozott különböző bajokat. (Iván László: Mozaik 79, Bács-Kiskun megyei Levéltár, Kecskemét)”)

“Nézelődik, mint Julis a misén.” – Ámuldozva, csodálkozva nézelődik. Elfelejtkezik arról, hogy hol van.

“Különös vagy, mint a Flaisz Antal portékája.” – A magát különösen jó munkásnak képzelő személyre mondják. 

“Különös, mint a Flaisz Antal portékája.” - A méltatlanul agyondicsért holmit, munkát stb. illetik így.

(Flaisz Antal a XIX. század végén élt. Kofálkodott, Sokat áradozott árujáról.)

“Elment Baranyába szamárnak.” – Tréfás válasz a hol van? kérdésre. Nincs itthon. nem tudni, mikor jön haza.

(“Öreg juhászok között végzett gyűjtés során kirajzolódott, hogy a jó juhász felszereléséhez a puli, a szamár, a suba, a szűr, a rühelő, a gajmós, a szolgafa, a bogrács, a kancsika tartozott. A vándorjuhászok a szárnyékot is magukkal vitték. A terhet a szamárra tették. Egy nyájhoz több szamár is tartozott. Az egyik vezérként vezette a nyájat. Az ismerős útvonalon a vezetést ellátta a szamár, az elmaradókat meg-megugratta a puli. A juhász nyugodtan intézhette a dolgát. A delelőnél, itatónál megvárták a gazdájukat. … A keceli ember húsételét főleg a birka adta. A jobbágyság megszűnésével a birkatartás alaposan megcsappant, 20 ezerről néhány ezerre. A mészárosok távolabbi helyekről igyekeztek beszerezni a megfelelő vágóállatot. Több mészáros összefogott, megvett egy-egy falka birkát, és lábon hazahajtották. Vállalkozó természetű egykori juhászok elmentek értük “túlaDunára”, Somogyba, Baranyába. Persze nem gyalog, hanem szamárháton, hogy több heti útszéli legeltető tereléssel árkon, bokron, réven át lábon Kecelre jusson a kedvelt birkahús. Ezután a henteseken volt a sor. Bizony sokszor egymás alá ígérve, dobszóval hirdették árujukat. Ez utat többször megjáró juhász és szamár már nem “bócorgott” Baranyában, hanem ismerve a járást egyenest Kecelnek vette az irányt. A szólás gunyoros hangulata felelősségteljes vállalkozást takar. A baranyai, somogyi vásárlások ösztönzése összefügghetett a tájról származó Posgay Mór községi jegyző (1865-1874) személyével.” Forrás: Keceli Morzsák 1., Keceli szólások, Iván László, 1990. Kecel)

“Azt gondolja, örökké él, mint a Cicelle.” – Eluralkodott rajta az öregkori kapzsiság. Öregkorában is olyan tervei vannak, mint a fiataloknak. Fiataloknak való dolgokat művel. Nem gondol a túlvilágra.

(A Cicelle a Cecília becéző formája. (Hajdú Mihály: Magyar becézőnevek 1770-1970. 65.o., 68., 264. old.) A Cicelle előfordul a keceli hiedelmek között is: “amikor tiszta az idő és tisztán látni a Holdat, alakot látni rajta.” A következőt szokták mondani: “az öngyilkosok lelke a Holdra kerül. Látod a Cicellét a Holdon? Szent Dávid hegedül, a Cicelle meg táncol.” Forrás: Keceli hiedelmek, Ethnológiai Adattár, Iván László, Budapest, 1975.)

“Válogat, mint tót a vadkörtében.”

“Válogat, mint tót a vadkörtében; ez is pösös, az is pösös, végül mégis elfogy mind.” - Olyan válogatóra mondják, akinek végül akármi jó lesz, vagy nincs választéka.

(A szólásgyűjteményben többször szerepel olyan szólás, amely a “tót” kifejezést alkalmazza. E szólások nem gúnyolódó tartalmúak. A szólásban használt tót szó, valami elfelejtett régi dolog maradványa.)

“Hallgat, mint Panna lánykorában.” – Olyan nagyszájú emberre mondják, aki a felelősségre vonáskor úgy hallgat, mintha kettőt sem tudna szólni.

“Amelyik tyúk sokat kárál, keveset tojik.” – Sokat beszél, keveset cselekszik.

Fotó: FORTEPAN, Magyar Bálint, 1912

“A kukac is azt hiszi, hogy csak a tormában jó.” – Úgy gondolja, csak az a jó, amit ő elgondolt vagy az, amit megszokott. 

“Úgy van, mint a kukac a tormával.” - Nincs más választása.

” Beleesett, mint kukac a tormába.” – Nem választhat mást, ezt szokta meg. Van aki a mondást magyarázattal egészíti ki: “Kijön a kukac belőle, mert nem ízlik, de látja, hogy kívül rosszabb, hát visszamegy és tovább rágja.”

(Az első világháború előtt, de még utána is nevezetes volt a keceli torma. Ennek termesztésével, eladásával, vételével többen is foglalkoztak. Erre mutatnak a szinte vadon termő telepek.)

“Okos, mint az Isten lova.” – Nagyképűen okoskodó, üresfejű ember.

(A szólásban Isten és Jézus nevét azonosították. A biblia szerint a kis Jézusnak menekülnie kellett. Anyja a szamár hátára ült, és úgy menekült gyermekével. A felnőtt Jézusról olvashatjuk, hogy Jeruzsálembe szintén szamárháton vonult be. Jézus – azaz Istennel azonosítva – Isten lova a szamár volt.)

“Egy fenékkel két nyerget nem lehet megülni.” - Egyszerre csak egy dologgal lehet eredményesen foglalkozni.

 Fotó: FORTEPAN, Mészöly Leonóra, 1940, Tiszapüspöki

“A gonosz nyelv nagy tüzet gyűjt (gyújthat).” – A pletyka, az intrika sok bajt okoz.

“Hallgat, mint nyúl a “ződ” búzában.” – Mindegy, mit mondanak, ő csak a saját boldogulásával törődik. Nem szól ellent senkinek.

“Felvitte, mint Misust a gombja.” - Új sapkában, ruhában büszkélkedik. Arra büszke, amit más jelentéktelennek tart.
(Misus a Mihály becéző formája.)

“A malacok között is a koszosabb dönti fel a vályút.”
“Minél koszosabb, annál jobban vakaródzik.” – Minél szegényebb, annál inkább szeretne jómódúnak látszani, annál inkább hivalkodik. Minél butább, annál jobban “adja a fejét”.

“Olyan a feje, mint a harmadik sori Jézusnak.” – A szögletes, nagyfejű embereket illették ezzel szólással.

(Kecelen a harmadik sor a mai Thököly Imre utca volt. A szájhagyomány szerint az utca elején szögletes fejű pléhkrisztus állt.)

“Virgulával sem talál különbet.” – Nincs annál különb.
“Keres, mint a virgulás.” – A szokástól eltérő módon keres valamit.

(Virgulával keresték a hiedelem szerint a kincset, a vizet. A keceli virgula egy kétágú vessző volt. A vizet vagy kincset kereső virgulás a vessző két szárát fogta és a kérdéses helyen sétált. Ahol a vessző a föld felé hajlott, ott kellett ásni. Forrás: Fehér Zoltán: A keceli hiedelmek Ethnológiai Adattár, Budapest, 1979.)

“Hiányzik (hiányzott) neki, mint ablakos tótnak a hanyatt esés.” – Olyankor emlegetik ezt, amikor szegény embert ért kár vagy baleset.

(Kecel újratelepülése 1734-ben zajlott. Egyes korábbi Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei monográfiák miskei tót családok letelepedésének engedélyezéséről beszélnek. A vegyes lakosság nyugalomban élt, a szokásos mulatságokkal együtt járó villongásokat leszámítva. A környéket járó ablakostót, drótostót Kecelt sem kerülte el. Kalocsán, Kiskőrösön és községünkben még az 1930-as évek végén is megfordultak drótostótok, és beszőtték dróttal a repedt elsőtálakat (nagy cseréptálakat), lakodalmas fazekakat.)

Fotó: FORTEPAN, Kotnyek Antal, 1958

“Elkapta, mint Rúzsa Laci bácsi a villám végit.” - Hirtelen elkezdte a munkát.

“Kimarad, mint ebszar a hóból.” – A turpisság, a hamisság előbb-utóbb kitudódik. / Az ígéret csak ígéret marad. / Neki már nem jutott. Mire rákerült a a sor, elfogyott.

“Kutyának, asszonynak ne higgy!” – Az alattomos kutyának és a hízelgő embernek ne higgy!

“Néz, mint “vakPali” bácsi az ugaron.” – Nem látja, amit keres.

“Kicsípett, mint “szarosPista” Jézus neve napján.” – Feltűnően kiöltözött. Minden cifraságot magára aggatott. Öltözékét nem tartják alkalomhoz illőnek.

“Azt hiszi, övé a diófáig.” – Azt hiszi, minden az övé. Azt tehet, amit akar.

“Ott van a Dóciné ládájában.” – Ezt mondják, amikor nem találnak valamit.

“Ez is a Dóciné ládájában  volt.” – Gyűrött, rendezetlen öltözetben megjelenő vált ki ily szólást.

“Ez is a Dóciné ládájában tartja a holmiját.” – Rendetlen.

(Dóci a József keresztnév becéző formája. A József Kecelen használatos becéző változatai: Józsi, Józsika, Jóska, Jozsó, Dodó, Dodóka, Dódi, Dóci, Docó. /Iván László: Kecel személynevei 39.o./)

“Nagyot hall, mint ősszel a “mónár”.” – Kicsit jobban megy neki a sora, és észre sem veszi a régi ismerősöket. Felvág.

“Lötyög, mint köcsögben a plajbász.” – Nagy csizmában vékony lábszár, bőgatyában nagyon vékony lábszár. Olyan helyre tolakszik, ahol nem szívesen látják. Olyan helyen buzgolkodik, ahol nincs rá szükség.  (Plajbász: német eredetű szó, jelentése: ceruza.)

 

Fotó: Benyák Ferenc családi fényképe, 1970-es években készült Kecelen