A múzeumok szerepéről, funkcióról

Az alábbi írás a Hatoscsatorna Kultúrmorzsák című 2015. február 4-i adása alapján készült. A műsorban Bayer Ilona beszélgetett Martos Gábor művészeti íróval, aki a MúzeumCafé folyóirat főszerkesztője.
A MúzeumCafé a múzeumok, a magyar muzeológia magazinja. Kéthavonta, minden páros hónap elején jelenik meg, több mint száz oldalon. A folyóirat a magyar múzeumi szakma egyetlen országos terjesztésű nyomtatott periodikája. Alapítója és kiadója, a Szépművészeti Múzeum azzal a céllal hívta életre, hogy fórumot teremtsen a hazai múzeumi szakmának, és egyúttal betekintést nyújtson a múzeumok, kiállítások iránt érdeklődő közönségnek a hazai és a nemzetközi múzeumi élet történéseibe, eredményeibe, törekvéseibe. A folyóirat számos rangos nemzetközi és hazai szakmai díjat nyert el. Mind küllemében, mind tartalmában méltó arra, hogy a múzsák szent helyeinek, a múzeumoknak a világát a nagyközönség elé tárja.

mc
A riport elején Bayer Ilona Martos Gáborral arról beszélgetett, hogyan változott meg a múzeumok szerepe az első magyar múzeum – a Magyar Nemzeti Múzeum – 1843.évi nyitását követően.
Martos Gábor elmondta, hogy ezalatt a bő másfél évszázad alatt természetesen nagyon sok minden megváltozott. “Mindig azt a példát szoktam erre elmondani, hogy amikor megalapították a Nemzeti Múzeumot, Magyarország első múzeumát a reformkorban, akkor az úgy működött, hogy a kapu be volt csukva. Ha valaki be akart menni, akkor bekopogott, lejött a múzeumőr, kinyitotta a nagykaput, be lehetett menni, és meg lehetett nézni éppen azt, amit akart az ember. Kicsit később már volt egy olyan napirend, amelyben benne volt, hogy melyik gyűjteményt melyik napon hány órától hány óráig lehetett látogatni. Tehát akkor nem az volt, hogy tízkor kinyitották, és délután hatkor bezárták, hanem ilyen töredékidőkben nézhették meg a látogatók a tároltakat. Miközben – ugye – ez már a közönség számára nyilvános múzeum volt. Ehhez képest ma már teljesen más feladata van a múzeumoknak. A cél az, hogy minél inkább kinyissuk a múzeumok kapuit.” Martos Gábor azt vallja, a cél az, hogy ne csak az menjen be a múzeumba, aki meg akar nézni egy kiállítást, hanem legyen minden múzeum olyan társadalmi, közösségi és kulturális tér, ahol az emberek tartalmasan el tudják tölteni az idejüket . Ma már az is fontos például, hogy legyen minden múzeumban egy csendes zug, ahová az ember le tud ülni elmélkedni, olvasgatni, kávézni. A nagyobb múzeumok vezetői fontosnak tartják, hogy legyen étterem vagy kávézó, múzeum shop, egy előadóterem, könyvtár vagy pelenkázó is az intézmény falain belül. Természetesen ezt a trendet igyekszik követni számos alacsonyabb költségvetésű múzeum, helytörténeti gyűjtemény vagy tájház is. Tehát egy csomó olyan funkciót vállal magára minden egyes muzeális intézmény, mely funkciók ma már elengedhetetlenek a sikeres működéshez. Kétezer éve a Múszeion (a tudomány és a művészetek 9 múzsájának a helye) egy kert vagy park volt, ahol az emberek jól érezték magukat. Sétálgattak, beszélgettek. Martos és a szakma véleménye szerint pontosan a gyökereinkhez kell visszatérnünk, azokhoz a funkciókhoz, melyek miatt a görögök annak idején életre hívták a Múszeiont vagyis a későbbi múzeum intézményét, csak közben eltelt kétezer év.
Martos Gábor véleménye szerint a múzeum tényleg egy olyan társadalmi intézmény, amelynek nagyon fontos feladata egy közösség identitásának meghatározása, az, hogy lehetőséget biztosítson az embereknek arra, hogy szembe tudjanak nézni a saját történelmükkel. Fontos feladat továbbá az is, hogy teret és lehetőséget biztosítson arra, hogy bizonyos társadalmi kérdések nyilvánosságra vagy újra reflektorfénybe kerüljenek, hogy ezeket a kérdéseket megvitathassák. A jól működő múzeumban a történelem kézzelfoghatóvá válik, ebben a térben megtanulhatnak a látogatók otthonosan mozogni. Fontos, hogy megszokják, a múzeum kapui nyitva vannak, mindig várja őket valami csoda. Legyen az egy kiállítás, egy beszélgetés, vagy akár csak egy csésze kávé egy festmény mellett. Martos Gábor beszélt arról, hogy múzeumoknak természetesen egyik fő feladatuk a tudományos műhelymunka, a kutatás, a múlt emlékeinek pontos, precíz és gondos őrzése, és ugyanilyen fontos az is, hogy a múzeum vezetői megtalálják azt a csatornát, melyen keresztül értelmeztetni tudják ezeket a kulturális értékeket, tárgyakat és műalkotásokat, emlékeket a látogatókkal.
Szó esett az utánpótlás-nevelésről, arról, hogy kötelességünk a felnövekvő generációt megismertetni ezzel a kulturális térrel, azzal, hogy a múzeum ajtaja mindig nyitva áll előttük, és bátran beléphetnek rajta. Számos településen működik a kooperáció az iskolák, óvodák és a múzeumok között. Ezeken a településeken ugyanis fontosnak tartják a pedagógusok azt, hogy a diákok, óvodások megismerjék múltjukat. Ha nem ismerjük a múltunkat és a gyökereinket, akkor hogyan boldogulhatnánk magabiztosan a jelenben és a jövőben?
Közel ötven éve felismerték Nyugat-Európában és az USA-ban azt, hogy a múzeumok kapuit mindenki előtt szélesre kell tárni, hogy kávézót, könyvtárat kell nyitni az intézményen belül, a rendszerváltozás után hazánkban is futótűzként terjedt ez a nézet, a 2000-es évekre egyre több vidéki múzeum vezetője is felismerte azt, hogy a múzeum nem csupán szakmai műhely, hanem egy közösségi tér, és ennek megfelelően szervezett programokat, rendezvényeket. 2012-ben a keceli múzeum is kinyitotta kapuit a nagyközönség előtt, ahová számos programot szervezett és szervez azért, hogy ez a kulturális tér megteljen élettel, örömmel, emlékekkel.